Látogatásunk harmadik napján útban a Murányi fennsík felé, több száz méteres szintkülönbségeket hidaltunk át miközben elismeréssel konstatáltuk a szlovák utak minőségét, a falvak tisztaságát és rendezettségét. Revúcahoz közeli – Murányi fensík a muraközi lovak Mekkája. A fensík 1000 - 1100 m tengerszint feletti magasságban terül el.  

 

Ing. Igor VISZLAI igazgató úr és Frendel František a murányi erdészeti részleg vezetője bemutatta a Nemzeti Park működését, a lótenyésztés történelmét, az erdészet munkáját. A lótenyésztés kezdete a murányi fennsíkon az 1950-es évekre vezethető vissza, mikor az Állami Erdészet és hadsereg részére létrehozták a murányi ménest.
  

 

 

 

 

 

Ma a Nagy réten (Veľká lúka) legelésző ménes nagyobbrészt a NORIK fajtából tevődik össze, de volt köztük pár kistermetű HUCUL is. A muraközi norik lovak igavonásra lettek kitenyésztve és 1995-től van elismerve önálló lófajtának. Szelíd, igénytelen, az időjárás viszontagságainak ellenálló, munkabíró fajta. Főleg hegyvidékeken használják igavonásra és erdészeti munkákra. Egy jól kiképzett és kellő gyakorlattal rendelkező erdészeti ló kincsnek számít a szakmában. Hegyvidékes havas-jeges terepen a farönkök vontatása nagy gyakorlatot igényel és igen veszélyes feladat. Gyakorlatlan, ideges, kapkodó ló könnyen okozhat végleges balestet és volt már rá példa, hogy az elszabadult rönk a lovászt is és a lovat is megölte. Egy minden hájjal megkent erdei ló a „lótudományok professzora”. 

Murányi tartózkodásunk alatt részünk volt minden földi jóban.

 

Lovaskocsikáztunk, lovagoltunk és élveztük az ember és állat harmonikus együttlétét. Göring birodalmi erdőmester és marsall vadászházában megkóstoltuk a gömöri gombócokat, egy tipikus szlovák (gömöri) ételt mely három fajta húsból (sertés,marha és vadhús), krumplistésztából van és rendkívül finom. Kísérőként zsincsicát fogyasztottunk hozzá, amely a juhsajtkészítés mellékterméke. Egyedi az íze, tápláló és rendkívül üdítő ital.

Dögöt látogató medve a bocsával. A Göring vadászházban több ehhez hasonló amatőr felvétel volt látható.

Egyedüli hátránya, hogy kevés készül belőle és a hegyvidéki juhászokon és bojtárokon kívül kevésnek adatik meg az, hogy  hozzájusson ehhez az igazi szlovák specialitáshoz.

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

Lovas fogattal bejártuk a vadászterület egy részét. A fennsík tele van apró hegyi rétekkel, hol a karámok gyakorisága bizonyítja, hogy nyáron mindenhol lovakat legeltetnek. Éjszakára a lovak az átmeneti karámokba vannak terelve és egész éjszaka kutyákkal őrizve, nehogy valamelyik ragadozó közülük válassza ki a vacsoráját.

FRENDEL úr  bemutatott egy vadföldként hasznosított rétecskét, hol speciális keveréket termelnek. A vadföldet évente egyszer kaszálják és a szénáját a helyszínen felállított széna tárolóba gyűjtik, mely tároló télen etetőként is funkcionál. A vadföldet 5 évenként felszántják, újratrágyázzák és ismét bevetik. Frendel úr elmondása szerint a vadföldre igazából nem is lenne szükség, mert a környék meszes tápértékekben gazdag talaja bőven biztosít a vadnak természetes táplálékot. Ahogyan Ők mondták – „ez inkább csak kedveskedés a vadnak és a vadföld süteményként van nekik felajánlva.” 

 

 

 

Érdekesek és egyedülállóak a Murányban tapasztalt vadászati berendezések. Úgy el vannak dugva a természetbe, az évszázados fenyők koronáiba, hogy úgy kellett a létezésükre felhívni a figyelmünket. Pedig nincs kevés belőlük!

 

 

 

 

 

 

 

Azt viszont mi is észrevettük, hogy szinte minden vadászati berendezésen medve karmok nyomai, szemfogak lenyomata éktelenkedik. Mintha az „intelligens vadnak” tartott medvék így akarnák felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a környéken nem Ők az egyedüli vadgazdák.

  

 

 

 

Megtekintettünk egy medvelest is. Ami a les „szolgáltatásait” illeti minden igényt kielégít. Frendel úr elmondása szerint kb. 22 medve van a környéken, és gyakoriak az ember – medve találkozások a murányi erdőkben. Pár ember elleni medvetámadást már regisztráltak Murányban, de egyik se volt komoly – inkább csak a medve erőfitogtatása, vagy a bocsait védő anyamedve reakciója. A medve kimondottan tart az embertől. Az emberre nézve halállal végződő medvetámadást Szlovákia története alatt még nem regisztráltak. Mivel a murányi fennsík Nemzeti Park, és a készülő környezetvédelmi törvény értelmében a nemzeti parkok területén egész évben védelmet fognak élvezni a nagyragadozók. Az érintett terület lakosai és azok, akik azokon a területeken folytatnak termelést értetlenül állnak a törvényjavaslat felett, és nem értik, hogy kik és miért szorgalmazzák az olyan javaslatok törvénybeiktatását, aminek a jövőbeli hatásával nincsenek tisztában és az ott élők véleményét senki sem kérte ki. A Murányon élők megdöbbenését elsősorban az asztal mellől „diktáló természetvédők” okozzák.         
 

  

A Herman Göring építette és a mai napig az Ő  nevét viselő vadászháztól 7 perces séta után ez a látvány tárult elénk.  1000 méteren szemlélve az alattunk 400 méter tengerszint feletti magasságon fekvő településeket, erdőket és legelésző állatok, mint apró játékszereket csodáltuk. A közeli Cigánkán (Cigány hegy) látszottak a murányi vár romjai, mely nagy történelemmel bír úgy a szlovákok, mint a magyarok számára. Sok író köztük Jókai Mór is a művein keresztül segítette halhatatlanná tenni a murányi várat.

VISZLAI igazgató úr megmutatta azt a helyet, ahol a múlt évben a sziklák között télire barlangot választott egy medve. A medve tavasszal az újszülött bocsával hagyta el a barlangot. A köztünk és a medve néhai barlangja között a távolság vízszintes irányban nem volt több 200 méternél ám a medve számára biztosítékként ott volt a 500-600 méteres mély szakadék.
Mivel a vendéglátóink még tartogattak számunkra pár meglepetés programot,elbúcsúztunk a gömöri házigazdáktól és útra keltünk Szepesség irányába. Egy búcsúpillantás a gyönyörű ménesre és utunk tovább vezetett Pusté Pole felé, ahol utolsó éjszakánkat töltöttük.
 

 

Szöveg - BÍRÓ Gabriella, TAKÁCS Frigyes

Képek -   TAKÁCS Frigyes